KAPCSOLAT MTA KTI GYIK BELÉPÉS WEBMAIL NYELV VÁLTÓ
CÍMKÉK:

Cikk

Simonovits András

Pogátsa Zoltán nyugdíjreceptjei
2014. szeptember 02.

A napokban jelent meg a Privatbankárnál Pogátsa Zoltán interjúja, amelyben könnyű álmot ígér hazánk nyugdíjgondjaira: teljes foglalkoztatást. Persze, jó lenne a teljes foglalkoztatás: nem kellene értelmetlen közmunkára költeni az adófizetők pénzét, megszűnne a tömegnyomor, minden olajozottabban működne. De hiszen 25 évvel ezelőtt még teljes foglalkoztatottság volt, és mégsem sírjuk vissza azokat az évtizedeket, még gazdasági szempontból sem. Az idősebb olvasók talán még emlékeznek arra, hogy milyen gyatra volt a munkatermelékenység, milyen siralmas az ellátás. Ki biztosít arról, hogy csak úgy, hipp-hopp, a teljes foglalkoztatás a magyar piacgazdaságban megteremthető?

Egyébként a nyugdíjgondok egy része még a teljes foglalkoztatottság újbóli megteremtése esetén is megmaradna: míg a jelenlegi minimálbéren foglalkoztatott egyének a ma kereken 23 ezer forintos segély helyett havonta akár 50 ezer forint nyugdíjat kapnának – és vélhetőleg az effajta erőltetett teljes foglalkoztatottság valódi hozama kétes. Érdemes azt is meggondolni, hogy a legtöbb nyugdíjmodell eleve teljes foglalkoztatottságot feltételez, alkotói mégis riadót fújnak a gyermekszám-csökkenés súlyos visszaesése miatt.  Kevesebb gyermeknek kell ugyanis több nyugdíjast eltartania.

Gyermekszám? Ugyan, legyint PZ. Úgyis túl sok ember van már a Földön. És igaza van, hiszen Afrikában és Indiában még ma is utcán hevernek az éhségtől felpuffadt hasú gyermekek milliói. Csakhogy az említett országok és földrészek kétségtelen gyermektöbblete semmit sem enyhít Európa egyes területeinek (köztük hazánk) gyermekhiányán.

Egyébként PZ állításával szemben nem az egész fejlett világban van gyermekhiány, és a szerinte gyermektelenséggel sújtott skandináv országokban bő a gyermekáldás: az ottani anyák átlagosan majdnem két gyermeket szülnek (a svédek 2-t,  a norvégok 1,8-at).

Érdekes, hogy PZ ellenzi a korhatáremelést. Persze, ha elhiszi, hogy ha az idősek tovább dolgoznak, akkor a fiataloknak nem lesz munkája, akkor nehéz vele vitatkozni. De ha megnézi a nemzetközi statisztikákat, akkor láthatja, hogy hosszú távon semmilyen statisztikai kapcsolat sincs az általános korhatár és a munkanélküliségi hányad között. Sőt még fordított eset is van: Franciaország, Olaszország: alacsony korhatár és magas munkanélküliség; Németország és Nagy-Britannia: magas korhatár és alacsony munkanélküliség.

Harmadikutas közgazdászként nem riad vissza a nyugdíjjárulék emelésétől sem. Matematikailag igaza van: a bruttó bérből levont 10 százalékos munkavállalói nyugdíjjárulék még tovább növelhető, legfeljebb a 6 százalékos egészségügyi járulékot kell megfelelően csökkenteni. És még egyszerűbb a dolog a 24 százalékos munkáltatói járulékkal: ezt nem levonják a bruttó keresetből, hanem hozzáadják. Csak rá kell parancsolni a mohó tőkésekre: adjatok több pénzt a munkásoknak, elégedjetek meg szerényebb profitokkal. (Esetleg a jelenlegi nulla körüli nettó beruházási hányad negatívvá válik. Több év kell, amíg a turpisság kiderül, lásd Európa jelenlegi éllovasát, az évi 3,9 százalékos GDP növekedési ütemmel száguldó Magyarországot.)

Őszintén szólva, csodálkozom PZ merészségén. Az egész világot fenyegető népességidősödési bomba fenyegetését egy kézlegyintéssel elhessegeti. Nagyobb béreket és nagyobb foglalkoztatást!

Csupán egyetlen dologban értek egyet PZ-vel: ne kísérletezzünk a gyermekszám-függő nyugdíjjal! És lám, mintha kettőnk érveitől megriadva, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is meghátrált: az egész magyar társadalmat biztosította, hogy a magyar nyugdíjrendszer évtizedekig stabil marad. Varga Mihályt (és Pogátsa Zoltánt) már meggyőzte Orbán Viktor: a teljes foglalkoztatást mindent megold. Úgy legyen!


CÍMKÉK: nyugdíj
Kommentek száma: 2
Amennyiben hozzá szeretne szólni, kérjük regisztráljon és jelentkezzen be.

Hozzászólások

Pogátsa Zoltán

2014. szeptember 08. 10:02
 Kedves András,   köszönöm, hogy foglalkoztál az interjúval. Kérlek viszont, hogy olvasd el még egyszer, figyelmesebben, mert az állítások, melyekkel vitatkozol, nincsenek benne. Nem beszélek teljes foglalkoztatásról. Arról beszélek, hogy el kellene érni az unió átlagos foglalkoztatását. Ebben semmi "harmadikutas" nincs, elemi matematika, hogy így lesz fenntartható az államháztartás, gondolom Te is egyetértesz vele, a magyar közgazdász társadalom másfél évtizede ezt sulykolja a politikusoknak.   A nyugdíjkorhatár emelését sem ellenzem. Ahol magas a foglalkoztatás, ott tényleg ez a megoldás, és fair is, hiszen hosszabban és egészségesebben élnek az emberek. Ameddig azonban van foglalkoztatási tartalék, addig nem ez a legkézenfekvőbb lépés. Nem hiszem egyáltalán, hogy az idősebb munkavállalók vennék el a munkát a fiatalabbaktól, tudomásom szerint az 50+ munkavállalók maguk is nehezen találnak munkát, ezért is az egyik célcsoportja az ESZÁnak ez a kör.   Végezetül pedig sehol nincs benne a cikkben, hogy járulékemelést javasolnék.   Üdvözlettel, barátsággal, Pogátsa Zoli
Amennyiben hozzá szeretne szólni, kérjük regisztráljon és jelentkezzen be.

Simonovits András

2014. szeptember 10. 08:22

Viszontválasz Pogátsa Zoltánnak

 

 

Hozzászólásomra adott válaszában Pogátsa Zoltán azt tanácsolta, hogy újra olvassam el az interjúját. Megfogadtam a tanácsát, és a következőkre jutottam.

 

  1. Való igaz, hogy a foglalkoztatási kérdés első felvetésekor PZ nem a teljes foglalkoztatottság, hanem csak az EU foglalkoztatási átlag elérésével vélte megoldani a magyar nyugdíjrendszer egyensúlyát, de a második felvetéskor nem vetette el a teljes foglalkoztatottságot sem. Egyébként hiába van közel teljes foglalkoztatottság a skandináv országokban vagy Németországban, a nyugdíjrendszerrel ott is súlyos hosszú távú gondok lesznek, vagy lehetnek. (Máskülönben elvártam volna, hogy PZ legalább az állítólagos skandináv termékenységi gondokban visszavonja téves tényállítását.)
  2. Ami az első hozzászólásomban csak burkoltan volt jelen, de itt nyílttá tenném bírálatom: PZ teljesen nyitva hagyja az interjújában, hogy miképpen venné rá a tőkéseket, hogy jelentősen emeljék a béreket. Államosítaná az egész gazdaságot?
  3. Hozzászólásomra adott válaszában PZ már óvatosabban fogalmaz a korhatáremelés kérdésében; elismeri jogosultságát azokban az országokban, ahol jó a foglalkoztatási helyzet. De eredetileg feltétel nélkül elutasította ezt a kézenfekvő megoldást: itt szó szerint idézem az interjút:

PB: „Arról nem is kell beszélnünk, hogy emelni kell a nyugdíjkorhatárt vagy az újonnan nyugdíjba lépők nyugdíját kellene vágni?”

PZ: „Nem, ezek neoliberális érvek.”

Megjegyzem, hogy félrevezető a PB kérdése, hogy a nyugdíjcsökkentésnél elegendő lenne csak az új nyugdíjakat csökkenteni: gondoljunk csak arra, hogy 2009-ben a kormány a 13. havi nyugdíj általános visszavonására kényszerült!

  1. Zárásként: a nyugdíjrendszer hosszú távon működő, összetett mechanizmus. Reformját nem lehet olyan egyszerűen elintézni, mint azt PZ (és a Népesedési Kerekasztal néhány szakértője) véli.

 

Amennyiben hozzá szeretne szólni, kérjük regisztráljon és jelentkezzen be.

Intézményünk országos és
nemzetközi hálózati kapcsolatát
az NIIF program biztosítja
MTA - Magyar Tudományos Akadémia MTA
Magyar Tudományos Akadémia
 
Utolsó módosítás:
2018-03-14 11:16:49