KAPCSOLAT MTA KTI GYIK BELÉPÉS WEBMAIL NYELV VÁLTÓ
CÍMKÉK:

Cikk

Simonovits András

A magánnyugdíjrendszer államosítása?
2010. október 19.
Orbán Viktor miniszterelnök 2010. október 13-án bejelentette, hogy november 1-től 2011. december 31-ig felfüggesztik a magánnyugdíj-befizetéseket, és hamarosan megnyitják a kapukat a tiszta tb-nyugdíjrendszerbe visszalépőknek. Mi lehet a hatása e valóban forradalmi lépéseknek?
 
 
Emlékeztetőül, hazánkban 1998. január elseje óta a kezdőknek kötelező belépni a vegyes nyugdíjrendszerbe, amelynek egyik része az ún. magánnyugdíj-pillér. Ezzel egy időben a már régebben dolgozók önkéntesen is átléphettek a vegyes rendszerbe, elveszítve az addig szerzett tb-nyugdíjjogok ¼-ét. Olyan nagy volt a lelkesedés, hogy mintegy 2 millióan léptek át. A két folyamat eredőjeként ma már 3 millió pénztártag van.
 
Bevallom, hogy kezdete óta semmi értelmét sem láttam az egész reformnak, mert a tb-rendszerből kieső járulékokat költségvetési hiányból (ma már a GDP 1,5%-a), illetve az államadósság növeléséből (kb. a GDP 10%-a) fedezték. Így a reform miatt a valóságosnál rosszabbnak tűnik a helyzet. Megismételve Medgyessy Péter kérését, Orbán Viktor (8 más tagország vezetőjével együtt) nem régiben ismételt kísérletet tett, hogy az igazságtalanul kedvezőtlen képet korrigálhassa. Az EU vezetés azonban csak átmeneti és zavaros kedvezményeket tett. Erre való reakciónak is felfogható a mai bejelentés.
 
Mi várható az intézkedéstől? Havi 30 mrd Ft-tal több marad a költségvetésnél, és kevesebb a pénztáraknál. Komolyabb hatása lehet a visszalépéseknek. Érdemes emlékeztetni arra, hogy a Bajnai-kormány is 2009-ben már engedélyezte, hogy az akkor 52 évnél idősebbek visszaléphessenek. A kedvezményezett 5% helyett csak 2,5% lépett vissza, és ez is 80 mrd Ft bevételt hozott a költségvetésnek. Ha most is az érintettek fele lépne vissza, akkor 2012-től jó ideig a kormány havi 15 mrd Ft pótlástól megszabadulna, és az államadósság kb. 1500 mrd Ft-tal csökkenne, ez a GDP több mint 5%-a.
 
Helyeslem hát az intézkedést? Nem, mert már késő. Talán még 1998-ban be lehetett volna zárni a boltot, de 13 év után? Nem tudom, hogyan akarja a magyar kormány kárpótolni a bent maradó pénztártagokat. Feltételezhető, hogy valamennyire növelné a tb nyugdíjukat a kieső 14 havi járulékért, bár ilyen korrekciót nem alkalmazott 1999-2002 között, amikor 6%-on befagyasztotta a magánpénztári járulékokat, a tervezett 7, illetve 8% helyett. Egyébként ki akarna bent maradni egy ilyen kockázatos buliban? Hol marad a magánpénztárak politikától való függetlensége? A visszalépők természetesen olyan nyugdíjat kapnának, mintha át sem léptek volna.
 
Bonyolultabb a pénztárak kártalanítása. Szerintem nem lehet a pénzügyi intézményeket csak úgy egyik napról a másikra egy stabil és hosszú távra tervezett hatalmas bevételtől megfosztani. A bankadó mellett újabb komoly csapás érné őket. Akár csődbe is mehetnek, ha hirtelen elvesztik tőkéjük jelentős részét.
 
Rossz úton jár a kormány. Talán még nem késő visszafordulnia, és mégiscsak a megszorítások útjára lépni. A legegyszerűbb az lenne, ha visszavonnák a világszabadalomnak számító szja-t (már a szabaddemokraták által kikövetelt Bajnai-féle 2011-es adószabály is túlzottan gazdagbarát és fenntarthatatlan volt). El kellene felejteni a hatalmas családi adókedvezményt is, és komolyabb kiadáscsökkentésre irányt venni. (Sajnos, az egészségügyi és oktatási díjak a 2008. márciusi népszavazás miatt csak 2011. márciusa után lennének bevezethetőek, bár alkotmánymódosítással ez is kikerülhető.) Ma már nem látszik lehetségesnek, hogy Magyarország 8%-ponttal többet költsön közpénzből, mint sokkal sikeresebb cseh és lengyel sorstársai. (A szlovák 16%-kal azért nem példálózom, mert azt túl alacsonynak tartom.) Persze, rossz, hogy éppen a világválság kellős közepén kell megszorítani, de ez még mindig jobb, mint ha a kormány elvadítja a külföldi befektetőket. A szakemberek már a hatalmas arányú bankadót is súlyos növekedési tehernek érezték. Mi lesz, ha a magánnyugdíj-rendszert is államosítják?
 

Kommentek száma: 6
Amennyiben hozzá szeretne szólni, kérjük regisztráljon és jelentkezzen be.

Hozzászólások

Kovács András György

2010. október 21. 12:00
Érdekes véleményt fogalmazott meg Simonovits András, azonban egy-két kérdésben szívesen olvasnám a szerző bővebb okfejtését. A szerző írja: "Szerintem nem lehet a pénzügyi intézményeket csak úgy egyik napról a másikra egy stabil és hosszú távra tervezett hatalmas bevételtől megfosztani." Miért is nem? "akár csődbe is mehetnek..." írja szerző.  Kiváncsi lennék a szerző véleményére, hogy milyen laikus számára is érthető negatív következményei lennének ennek... "El kellene felejteni a hatalmas családi adókedvezményt..." írja a szerző. Azon lehet vitatkozni szerintem, hogy a családtámogatás és gyermekvállalás támogatásának mi a legmegfelelőbb módja. Azonban szerintem az nehezen vitatható, hogy épp a demográfiai problémák azok, amelyek a felosztó-kirovó rendszert fenntarthatóságát lehetetlenné teszik. Abban egyet értek a szerzővel, hogy a tőkefedezeti rendszer  részleges bevezetése nem feltétlen volt jó válasz, vagy legalábbis a demográfiai egyensúly helyreállítása se lett volna sokkal rosszabb. De ha egyik se, akkor mi is? ( most mindkét megoldás átmeneti költségeit hagyjuk ki az érvelésből, mert annak figyelembe vétele túlbonyolítaná a kérdésem és arra nincsen hely most és itt).   És egy fontos kérdés, amit már annyiszor szerettem volna feltenni egy szakembernek de eddig nem kaptam rá releváns választ: Mi az akadálya annak, hogy a felosztó-kirovó rendszer fenntarthatósága érdekében egy olyan rendszer kerüljön bevezetésre, amely a majd befizető gyermekek és a nyugdíj jogosult szülő között érzékelhető kapcsolatot tart fenn, és csak egy kisebb rész kerül szolidaritási alapon a közösbe? ( Az átállási költségek problémáját  itt is hagyjuk ki, mert az külön  téma és hosszú).   A jelenlegi felosztó-kirovó rendszer ha nem is az egyetlen de egyik fontos oka annak, hogy nem éri meg gyermeket vállalni. Hiszen nem kell az öregségünkben az utódokra szorulni, ráadásul ha nincs gyermek, a karrierépítés és a magasabb jövedelem elérése is valószínűbb, ami nagyobb nyugdíjhoz vezet. Ezt a nyugdíjat pedig annak a gyermekei fogják megtermelni aki részben vagy egészben lemondott a gyermekvállalás érdekében a karrierjéről ( egy részéről) és ezáltal a jövedelme, majd a nyugdíja egy részéről is. Ez nyilvánvalóan méltánytalan és igazságtalan rendszer, a társadalmi szoldiaritást a szűkebb családi kohézió gyengítésén keresztül éri el és ezáltal fenntarthatatlanná is teszi azt. Ne feledjük: a polgári törvénykönyv ma is ismeri a "szülőtartás kötelezettségét". Ha nem lenne nyugdíj, akkor a gyermekeknek kéne a szülőket eltartani. Ennek tükrében a tb-rendszer értelme csak szociális ( önhibán kívül gyermektelenek, vagy gyermek nélkül is sikertelenek stb.) - és nem szolidáris - alapon értelmezhető, arra pedig ott van a szociális ellátó rendszer.   Nem értem, hogy a szerző ha megszorításokat javasol, akkor abban önmagában miféle megoldást lát a fenti problémára. Mert én semmilyet: a megszorítások csak rövidtávra jók, de a végtelenségig nem lehet ezeket a problémákat görgetni...   UI: És mi az, hogy "elvadítja a befektetőket?" Ezen még is konkrétan mit kell érteni?Kivonul a TESCO vagy az energiaszektor. Vagy szolidáris lesz az autóipar a telekomm cégekkel? Nem világos... Szerintem csak azt fogják meggondolni, hogy piaci erőn keresztül extraprofitot termelő vagy szabályozott üzletágakba ( különösen a hálózatosakba) befektessenek-e? Ez bonyolult kérdés, hogy feltétlen negatív következményekkel jár, olyanokkal, amelyek más módon nem kiküszöbölhetők...De ez már más téma....      
Amennyiben hozzá szeretne szólni, kérjük regisztráljon és jelentkezzen be.

Simonovits András

2010. október 22. 10:50
Kovács András György két dologban is vitatkozik legutóbbi blogbejegyzésemmel:

1. Miért ne lehetne egyik napról a másikra bezárni a magánnyugdíj-pénztárakat?

2. Miért tartom rossznak az új családi adókedvezményeket, pedig a harmadik gyermekek megszületése jelentősen hozzájárulhat demográfiai gondjaink megszűntetéséhez?
 
 
Rövid válaszom a következő:
 
1. Jogállamban élünk, ahol az állam nem tehet azt, amit akar. Tekintettel kell lennie a korábbi törvényekre, magánjogi szerződésekre, bármilyen nehezére esik is. Többször is elmondtam, hogy bevezetésekor elleneztem ezt a rendszert, de ma már károsnak tartom felszámolásukat. (Arról nem is beszélve, hogy a kormány nem állna meg a pénztárak bezárásánál, már az „eltüntetett” pénzek után is nyomoztatna!) Nem lehet nagyobb károk nélkül egyik napról a másikra 2 800 Mrd Ft-ot (a GDP 11%-át) eltűntetni a magánszámlákat kezelő pénzügyi intézmények hosszú távú portfóliójából. Közvetve megromlik Magyarország megítélése, emelkednek a kamatfelárak, és a soron következő külföldi (és hazai) befektetők eleve belekalkulálják majd az államosítás lehetőségét üzleti ajánlataikba.
 
2. A hozzászólónak teljesen igaza van abban, hogy egy jó nyugdíjrendszerhez kiegyensúlyozott népességre van szükség. Azt sejteti, hogy a mesés adókedvezmények hatására (három gyermek után havi százezer Ft-tal csökken az adókötelezettség) megugorhat a gyermekvállalási kedv. Ez az érvelés több dolgot nem vesz figyelembe: 1) A legtöbb háromgyermekes család szegény, távolról sem tudja igénybe venni az adókedvezményt. (Igaz, a javaslat kiötlői nem is akarnák az ilyen családok szaporodását!) 2) A második gyermek megszületése is fontos, ehhez óvodai férőhelyekre és iskolai napközikre lenne szükség. 3) A népesedési helyzet mellett fontos a foglalkoztatási arány jelentős emelése, s ezt éppen az adóreform másik sarkköve, a minimális béren dolgozók fokozott adóztatása gátolja.
Előzmény: (Kovács András György, 2010. október 21 12:00:00.)
Amennyiben hozzá szeretne szólni, kérjük regisztráljon és jelentkezzen be.

Kovács András György

2010. október 26. 09:30
Tisztelt Szerző ! Az első választ köszönöm, értem. 
A második válaszából viszont úgy látom félreérthető volt a kérdésem.
Én nem vitatom, hogy a választott gyermekek után járó adókedvezmény nem jó módszer a demográfiai helyzet javítására többek között azon érvek alapján, amit  felsorol.
 
Amit kérdeztem volna az az, hogy mi az akadálya annak - most sarkítva írom - , hogy a felnevelt és munkába álló gyermekek által fizetett járulék legyen a szülő / és ne más/ nyugdíja, és ezen az elven alapuljon a felosztó-kirovó alapú nyugdíjrendszer? Nem látok se közgazdasági, se méltányossági- igazságossági alapú érvet egy ilyen rendszerrel szemben / ez utóbbit taglaltam előző kommentemben/.
Miért nem volt eddig ilyen rendszer a világon, vagy ha volt, akkor sikeres-e és ha nem sikeres, akkor mi ennek az oka? Mint szakembert kérdezem mi erről a véleménye, miért nem elfogadható?
Természetesen a fenti sarkított megfogalmazás azt is jelenti, hogy nem csak felnevelni kell a gyermeket, hanem megfelelő oktatást is kell neki adni, hogy legyen olyan jövedelme, amiből a nyugdíjat fizeti.
Elképzelhetőnek tartok egy ennél enyhébb variációt is ( pl. a gyermeknevelés szolgálati idő, a gyermekek számához szorzót kapcsolunk a nyugdíj megállapításakor stb.) Nem a konkrét megvalósítás vitatható kérdései érdekelnek, hanem az, hogy ez az elv miért működésképtelen?
Legalábbis annak tűnik nekem, mert eddig ahány a kérdéssel foglalkozó szakembert kérdeztem, elkerülte az érdemi választ.
Köszönöm ha válaszol.
Előzmény: (Simonovits András, 2010. október 22 10:50:00.)
Amennyiben hozzá szeretne szólni, kérjük regisztráljon és jelentkezzen be.

Simonovits András

2010. október 26. 09:50
A modern nyugdíjrendszerek kialakulása előtti nagycsaládos rendszer az Ön által vázolt elven alakult, természetesen informálisan, hiszen az állam nem szedett nyugdíjjárulékot. A modern társadalmakban a kiscsalád vált uralkodóvá, és a városi életforma lehetetlenné tette a hagyományos kistermeléses öngondoskodást.
 
 
A modern szemlélet abból indul ki, hogy mindenkinek magánügye, hogy mennyi gyermeket szül, és a gyermeknevelést elsősorban ingyenes egészségügyi ellátással és kötelező oktatással, esetleg családi pótlékkal vagy adókedvezménnyel kell elismerni.
 
Magyarországon a konzervatív szakértők próbálták a nagyipénzzel elismerni a szülői fáradozásokat. Ez a felnőtt gyermekek által befizetett szja egy részét, mondjuk ¼-ét adta volna a szülőknek vissza jutalomként. Persze, ehhez először meg kellett volna emelni az szjá-t, hogy legyen pénz a visszaosztásra, és erre egyetlen egy kormány sem vállalkozott.
 
A KDNP nyugdíjszakértői pár évvel ezelőtt beterjesztettek egy törvényjavaslatot, amely – mindenféle háttérszámítás nélkül – azt körvonalazta, hogy az 1, 2 vagy 3 gyermeket nevelő anya után a munkáltató csak a munkáltatói járulék 2/3-át, 1/3-dát fizesse, vagy semmi sem fizessen. Szerintük ez a javaslat megkönnyítette volna a gyermekes anyák alkalmazását, és így egy komoly akadályt hárított volna el a gyermekvállalás elől.
A végrehajthatósághoz itt is előbb a járulékokat kellett volna annyira emelni, hogy a kieső pénz ne hiányozzék, legalábbis addig, ameddig a megszülető gyermekek keresővé nem válnak.
 
Összefoglalva, véleményem és a nemzetközi (svéd és francia) tapasztalatok szerint nem annyira egyéni, hanem társadalmi támogatás kell a szülési kedv fokozásához: jó óvodák és napközik, segítő férjek és bőkezű családi pótlék.
 
 
 
Előzmény: (Kovács András György, 2010. október 26 09:30:00.)
Amennyiben hozzá szeretne szólni, kérjük regisztráljon és jelentkezzen be.

Kovács András György

2010. október 28. 09:30
Köszönöm válaszát!
Annyit jegyeznék meg, hogy mindebből úgy tűnik konzervatív ( már-már ultrakonzervatív ) a hozzáállásom a kérdéshez. Nem állom meg, hogy ne jelezzem, hogy szemben a konzervatív próbálkozókkal én nem a család intézményét- mint olyat - tartom különösen priorizált értéknek, vagy azt, hogy '"minél több a magyar annál jobb", ilyesmit nem gondolok. Csupán azt gondolom, ha úgy tetszik liberális  felfogást követve, hogy a nyugdíjrendszer reális megoldásának kulcsa " a modern nyugdíjrendszerekben" gondolkodás, mint hosszútávon kudarcos megoldás meghaladása. A "posztmodern nyugdíjrendszernek" részben a modern időszakot megelőző elveket szervesebben kell beépítenie a fenntarthatóság érdekében. Ez következik a szigorúan vett neoklasszikus közgazdasági iskola talaján álló közgazdász számára is, ha jól végig gondolja.
Ennyiben továbbra is a kérdés valódi értelmének a megkerülését érzem az Ön válaszában is, de ezzel végül is nincs egyedül. Ebből is sokat tanultam. Köszönöm.
Előzmény: (Simonovits András, 2010. október 26 09:50:00.)
Amennyiben hozzá szeretne szólni, kérjük regisztráljon és jelentkezzen be.

Kovács András György

2010. október 28. 09:35
Talán még annyit még hozzáfűznék, hogy az én állításaimat nem támasztják alá empirikus kutatások, adatok, mindössze egy logikai konstrukció, ami azt teszi fel, hogy " gyerekvállalás magánügy" kiindulópontja a modern nyugdíjrendszereknek az egyik fontos oka a rendszer fenntarthatatlanságának.
Arra szerettem volna rámutatni, hogy az első kommentben taglalt hipotézisem kellően logikusnak tűnik -legalábbis számomra:) - ahhoz, hogy a szakemberek legalább megvizsgálják, vajon empirikusan kutatható-e a kérdés.
 
Előzmény: (Simonovits András, 2010. október 26 09:50:00.)
Amennyiben hozzá szeretne szólni, kérjük regisztráljon és jelentkezzen be.

Intézményünk országos és
nemzetközi hálózati kapcsolatát
az NIIF program biztosítja
MTA - Magyar Tudományos Akadémia MTA
Magyar Tudományos Akadémia
 
Utolsó módosítás:
2018-03-14 11:16:49