KAPCSOLAT MTA KTI GYIK BELÉPÉS WEBMAIL NYELV VÁLTÓ
CÍMKÉK:

Cikk

Oblath Gábor

Álmok felől a valódi világ felé – a Széll Kálmán Terv „no policy change” szcenáriója
2011. március 30.
Ésszerűnek látszana annak alapján értékelni a Széll Kálmánról elnevezett – angol nyelvű változatában „Magyarország strukturális reformprogramja” címet viselő – tervet, ami benne van. Ki lehetne emelni az adósságráta tervezett leszorítását, vagy a kilátásba helyezett megszorítások (strukturális átalakítások) jellegét. A közzétett magyar nyelvű dokumentum azonban általános elképzeléseket fogalmaz meg, és angol változata sem tartalmazza azokat a részleteket, amelyek alapján megvalósíthatóságát, illetve megvalósításának lehetséges gazdasági és társadalmi következményeit meg lehetne ítélni.
Ezért a Széll Kálmán Tervet (SZKT) egyelőre nem a tartalma, hanem a következő két szempont alapján javaslom értelmezni és értékelni: 1. mi nincs benne; 2. mi az, ami inverz módon van benne. Inverz tartalmon azt értem: milyen következményekkel számol a terv arra az esetre, ha nem lépne életbe.
1. A SZKT nem tartalmazza azt a feltételezést, hogy a bevezetett, illetve későbbre meghirdetett adócsökkentések hatására oly mértékben gyorsul majd a gazdasági növekedés, továbbá olyan jelentősen nő a foglalkoztatottság, hogy az ebből keletkező állami bevételi többlet idővel ellensúlyozza az adócsökkentések miatti bevételkiesést. Márpedig a 2011. évi költségvetési törvényjavaslatot megalapozni hivatott középtávú kitekintés éppen erre a stratégiai feltételezésre támaszkodott. E feltevésnek a megalapozottságát vitatta a korábbi Költségvetési Tanács (KT), az IMF, az EU Bizottsága és voltaképpen minden józan elemző. Ennek alapján alakult ki az a szakmai konszenzus, hogy noha a 2011. évi költségvetés önmagában megvalósítható, 2012-től egyre növekvő állami deficitekkel és meredeken emelkedő adósságpályával kell számolni. A költségvetés tervezői tehát kifejezetten imprudens módon jártak el: egy nem teljesen lehetetlen, ámde csekély valószínűségű, egyben rendkívüli optimizmust tükröző makrogazdasági pályára építették az egy éven túlnyúló költségvetési hatásokat tartalmazó előrejelzésüket. A szakmai kifogásokra a KT átalakítása és stábjának megszüntetése, továbbá az IMF szerénységre intése volt az egyik fajta válasz.   
De olvashattunk érvelő választ is, mégpedig Matolcsy György, nemzetgazdasági minisztertől, Mellár Tamás következő megállapítására reagálva: „Az adócsökkentések eddig még sehol a világon nem voltak képesek olyan mértékben növelni a GDP-t, hogy a növekményből pótolható lett volna az adókiesés. Nálunk sem fog másként történni: némi termelésbővülés természetesen várható a tása és az szja csökkentésétől, de ez lényegileg nem fogja megváltoztatni a gazdasági szerkezetet és emelni a versenyképességünket.” Matolcsy válasza: “Ezt kissé máshogy látom. Például eddig minden egykulcsos személyi jövedelemadó rendszer többlet költségvetési bevételt hozott a Baltikumtól Szlovákiáig. Az is igaz, hogy az adóreformot kivétel nélkül mindenki a gazdaság felszálló ágában vezette be. Magyarországon a térség legmagasabb adóterhelésével és legmagasabb adóbürokráciájával biztosan nem lennénk képesek gyorsítani a GDP-növekedést, új munkahelyeket teremteni és emelni a versenyképességet. Ezért csökkentjük az adócentralizációt a 2009-es 39,5 %-ról 2014-re 33 %-ra. Követjük az eddigi sikeres példákat, mert már a mély válságból kijövő, felszálló ágban hozzuk az adókönnyítéseket!”
A miniszter válasza egyébként egybecseng azzal, ahogyan az előbb idézett írásnak egy további megállapítására reagált. Mellár szerint a magánpénztári megtakarításokat nem szabad a folyó költségvetési kiadások finanszírozására fordítani”. A válasz: “A korábbi közgazdaság szerint valóban nem, de mint tudjuk, új közgazdaságra van szükség, mert új világban élünk.” Nos, a SZKT angol változata arról tanúsodik, hogy az új világban is szükség van a „korábbi közgazdaságra” (helyesen: közgazdaságtanra). Ez a Nemzetgazdasági Minisztérium – önmagának felett – alábbi kérdése, illetve válasza alapján válik világossá.
2. Mi lenne, ha a SZKT nem kerülne bevezetésre?
A hivatalos válasz csak a terv angol változatából ismerhető meg - a magyar verzióból ugyanis kimaradt. (A magyar változat a Bajnai-kormány strukturális reformjairól szóló összeállítást sem tartalmazza.) Az angol nyelvű dokumentum „No policy change” című alfejezete (9. old) a következő három év államháztartási egyenlegére vonatkozó, változatlan gazdaság-, illetve költségvetési politika feltevésén alapuló előrejelzéseket közöl. Az ott szereplő három szám arról tájékoztat, hogy a minisztérium (a kormány) szerint az eddig meghozott kormányzati intézkedések (így az adócsökkentések), valamint a várható makrogazdasági folyamatok együttes hatására mekkora lenne a GDP-arányos állami deficit.[1]
A SZKT angol változatában szereplő feltételes prognózis üzenete világos: változatlan költségvetési politika esetén a következő években lényegesen nagyobb lenne a GDP-arányos államháztartási deficit, mint amivel a decemberben (két hónappal korábban) elfogadott költségvetést alátámasztó középtávú kitekintés számolt, így a kitűzött célok csak jelentős költségvetési kiigazítással érhetők el.
Az alábbi táblázat az államháztartási egyenleg tervezett, illetve várt alakulására vonatkozó információkat egyesíti. Tartalmazza a 2011 évi költségvetési törvényjavaslatban és a SZKT-ben szereplő előirányzatokat – ezek lényegében megegyeznek. Egy sorral lejjebb látható a „no policy change” szcenárió, alatta pedig az implikált költségvetési kiigazítás (a feltételes előrejelzés és a cél különbsége). Ez utóbbi számok adnak képet arról, hogy mekkora GDP-arányos fiskális „erőfeszítés” szükséges a feltételesen prognosztizált pályáról a megcélzott pályára való átkerüléshez. Az alsó sorban szerepel (emlékeztető tételként) a Költségvetési Tanács 2010 decemberében készített technikai kivetítése a központi kormányzat egyenlegének alakulásáról. Ez is egyfajta feltételes előrejelzés, amely azonban nemcsak abban különbözik a SZKT angol változatában szereplőtől, hogy a központi kormányzatra vonatkozik, hanem főként abban, hogy tételesen felsorolt feltételezésekre támaszkodik, ami az utóbbiról nem mondható el.

Az államháztartási egyenleg a GDP %-ában
 
2010
2011
2012
2013
2014
Előzetes tény
-4,2
 
 
 
 
Célok a 2011. évi költségvetési törvényjavaslatban (1)
 
-2,9
-2,4
-2,3
-1,9
A SZKT-ben szereplő célok
 
-2,9
-2,5
-2,3
-1,9
"No policy change" (2)
 
 
-4,5
-5,2
-4,9
Rés: a szükséges költségvetési kiigazítás (eltérés %-pontban) (2-1)
 
 
-2,1
-2,9
-3
Emlékeztető tétel
 
 
 
 
 
MKKT (központi kormányzat)*/
 
 
-4,1
-5,5
-4,9
*/A Magyar Köztársaság Költségvetési Tanácsa: Középtávú kitekintés és a költségvetési szabályok számszerűsítése. 2010 december 15 (T/1498/555)
Forrás: 2011-re vonatkozó költségvetési törvényjavaslat és a SZK terv angol változata

A SZKT „no policy change” szcenáriója arról tanúskodik, hogy 2011 márciusában (néhány hónappal a költségvetés elfogadása után) a kormány illetékesei már nem bíznak abban, hogy az adócsökkentések nyomán a kitűzött egyenleg-célok eléréséhez szükséges mértékben gyorsulhat a gazdasági növekedés, illetve bővülhet a foglalkoztatottság. Az, hogy ebben nem kicsit, hanem nagyon nem bíznak, a célok és a feltételes előrejelzések egybevetéséből világosan kitűnik. További költségvetési lépések nélkül ugyanis 2012-ben 2,4 helyett 4,5, 2013-ban 2,3 helyett 5,2, 2014-ben pedig 1,9 helyett 4,9 százalékos GDP arányos hiánnyal számolnak. Az egyes évekre vonatkozó feltételes előrejelzések és célok különbsége az implikált GDP-arányos költségvetési kiigazítás kumulált mértékét, nem pedig az évenként esedékes korrekciót jelzi. Ezért a megcélzott pálya eléréséhez a legnagyobb arányú kiigazításra 2012-ben lehet számítani (a GDP arányában 2,1%), ezt 2013-ban már enyhébb korrekció követné (0,8%), miáltal 2014-re az egyenleg az elgondolt cél közelébe kerülhetne.
Nem lehet azonban szó nélkül hagyni, hogy a korábbi Költségvetési Tanács utolsó technikai kivetítése a központi kormányzatra nézve hasonló feszültségeket jelzett előre (lásd a táblázat utolsó sorát), mint amelyekkel a kormány „no policy change” szcenáriója számol.
A KT néhány hónappal ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy a király meztelen. Most a meztelen király a külföldi követek előtt elismerte, hogy valóban nincs rajta öltözék, de ígéretet tett arra, hogy betartja az EU-normákat, és hamarosan felöltözik. A hazai alattvalóknak viszont azt mondja: meztelensége káprázat csupán, és az eddigi díszes ruhájára díszesebb palástot készül ölteni.
Komolyabban: a Széll Kálmán Terv angol változatának vitathatatlan érdeme a „no policy change” forgatókönyv, amely nem számol azzal, hogy az „új közgazdaság” törvényei gondoskodnak majd az adócsökkentésekkel ejtett nagyméretű költségvetési lyukak betöméséről. Ne firtassuk, mennyire életszerű az a történet, hogy a költségvetés tervezői a költségvetés elfogadását követő második hónapban veszik észre, hogy középtávú előtejezéseik teljesen megalapozatlanok. Tény, hogy ezt észrevették, el is ismerték, ami az első lépés a valóságos világ felé.
A következő lépés a hazai közvélemény tájékoztatása lehetne. A Széll Kálmán Terv angol változatát ideje lenne lefordítani magyarra.


[1] A feltételes előrejelzés jellegzetes példája a jegybank inflációs jelentésében szereplő prognózis: hogyan alakulna az infláció, ha a monetáris politika változatlan maradna.

Kommentek száma: 2
Amennyiben hozzá szeretne szólni, kérjük regisztráljon és jelentkezzen be.

Hozzászólások

Benke Béla

2011. április 11. 11:34
 Oblath úr szerint: „A költségvetés tervezői tehát kifejezetten imprudens módon jártak el: egy nem teljesen lehetetlen, ámde csekély valószínűségű, egyben rendkívüli optimizmust tükröző makrogazdasági pályára építették az egy éven túlnyúló költségvetési hatásokat tartalmazó előrejelzésüket.” Oblath Gábornak úgy látszik semmi sem elég jó, amit az új kormány tesz.   Írja: „Ennek alapján alakult ki az a szakmai konszenzus, hogy noha a 2011. évi költségvetés önmagában megvalósítható, 2012-től egyre növekvő állami deficitekkel és meredeken emelkedfelő adósságpályával kell számolni.”   A HVG 2011. márc. 31. számában ismertették az MNB „alappálya összefoglaló táblázatát”   Ennek 2012-re vonatkozó előrejelzései egyáltalán nem tükrözik azt a mélységes pesszimizmust, miszerint „2012-től egyre növekvő állami deficitekkel és meredeken emelkedő adósságpályával kell számolni.”   Szerintem azok akik a táblázatot létrehozták, nem nélkülözik a szakmai hozzáértést. Ezért eltúlzottnak vélem, amikor Oblath úr szakmai  konszenzusra hivatkozik annak érdekében, hogy pesszimista jóslatait  szilárdabbnak tüntethesse fel.   Egy bizonytalan helyzetben talán szükségszerű lehet a célkitűzések változtatása is, időről-időre hozzáigazítva azokat a valósághoz. Odysseusnak sikerült a Scyllák és Charybdisek közötti veszélyes vizeken áthajózni. Reménykedjünk, hogy új kormánynak is sikerülhet. Bíztató lehet talán a hír, amit ma a Privátbankáron olvastam: .” A CDS-díjszabás hatalmasat javult: a januári 395-ről 244,4 bázispontra. Ez kedvezőbb lehetőséget ad adósságunk finanszírozására.” Azt jelenti, hogy azok, akik nagy pénzek felett rendelkezve döntéseket hoznak, ma jobban bíznak a magyar gazdaságpolitikában (mint Oblath úr)
Amennyiben hozzá szeretne szólni, kérjük regisztráljon és jelentkezzen be.

Oblath Gábor

2011. április 13. 11:50
Köszönöm Benke úr észrevételeit, de attól tartok, hogy írásomat alaposan félreértette. Nem arról szól, hogy „semmi sem elég jó, amit az új kormány tesz”. Hanem arról, hogy a Széll Kálmán terv alapján készült angol nyelvű kormányzati dokumentum igyekszik a valósággal szembenézni, továbbá nem épít fiktív közgazdasági összefüggésekre – ezeket pedig egyértelműen jó dolgoknak tartom. Ami a 2012-re és a későbbi időszakra vonatkozó pesszimista jóslatokat illeti, itt Benke úr nem velem, hanem a Nemzetgazdasági Minisztériummal (az új kormánnyal) vitatkozik. Maga a kormány állítja – csatlakozva a szakmai konszenzushoz – hogy megalapozatlan volt a 2011. évi költségvetési törvényben szereplő középtávú előrejelzés. Az említett kormányzati dokumentum 8. oldalán szerepel ugyanis az a megállapítás, hogy a Széll Kálmán tervben megcélzott költségvetés kiigazítás nélkül az államadósság rátája – a magán-nyugdíjpénztári vagyon átvétele után – ismét nőni kezdene. Ez esetben az adósságráta nem 65-70%-ra csökkenne, hanem (átmeneti mérséklődés után) 75-80%-ra emelkedne. Egyébként a külföldi befektetők is úgy látják, hogy a kormány újabb gazdasági elképzelései józanabbak, mint amelyeket korábban képviselt. Ennek is köszönhető, hogy magyar állampapírok CDS felára – az új kormány megalakulását követő meredek emelkedés után – az utóbbi csökkenni kezdett (lásd Soós Károly Attila írását).
Amennyiben hozzá szeretne szólni, kérjük regisztráljon és jelentkezzen be.

Intézményünk országos és
nemzetközi hálózati kapcsolatát
az NIIF program biztosítja
MTA - Magyar Tudományos Akadémia MTA
Magyar Tudományos Akadémia
 
Utolsó módosítás:
2018-03-14 11:16:49