Cikk

  Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mondott a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Üzleti és Ipari Tanácsadó Bizottságának április 7-ikei ünnepi közgyűlésén, amelyben egyebek között azt állította, hogy kormánya „visszarántotta Magyarországot a szakadék széléről, s ez az oka annak, hogy ma nem Magyarországról, hanem például Portugáliáról ír a sajtó[1].”

Kétségtelen, hogy ma nem mi vagyunk az Európai Unióban az ügyeletes rosszfiú, hanem az euroövezet-beli Portugália, amelynek problémái a mieinktől nagyon eltérőek; az alábbiakban nem is foglalkozunk velük.

Arról azonban szó sincs, hogy a mostani kormány visszarántotta volna Magyarországot a szakadék széléről. A „szakadék széle” az állam fizetésképtelenségének veszélyét jelenti. Hogy mikor nőtt, mikor csökkent ez a veszély, azt bajos abból lemérni, hogy a sajtó többet vagy kevesebbet ír-e róla. Különösen, hogy van ennek a veszélynek egy tűrhetően jó mérőszáma: a credit default swap (CDS) felár, amely azt mutatja, hogy az államkötvénypiac erre vállalkozó szereplői milyen áron vállalják át más szereplőktől annak a kockázatát, hogy a kötvények az állam fizetésképtelensége folytán értéktelen papírokká (manapság inkább értéktelen elektronikus tanúsítványokká) válnak. A CDS felár lényegében a fizetésképtelenség valószínűsége, századszázalékokban (pontokban) mérve; egyúttal ez az alapja a kamatfelárnak is, tehát annak, hogy hitelfelvételnél mennyivel magasabb kamat fizetését kell vállalnunk a nálunk jobbnak tekintett adósokhoz képest.

 

A magyar ötéves lejáratú állampapírok CDS felárának alakulását 2009 júliusától mutatja az 1. ábra. Az ábra szerint a miniszterelnök állításának pontosan az ellenkezője igaz: lényegében az új kormány megalakulása óta (a 2010 június 4-ikén megfigyelhető „nagy ugrást” követő kilenc hónapban) a magyar CDS felár magasabb pályán mozog, mint mozgott az azt megelőző kilenc hónap folyamán (2009 augusztusától 2010 májusáig). Még szomorúbb a kép, ha elfogadjuk normaként a felemelkedő piacú országok (CEEMEA)[2] átlagos CDS felárának alakulását. Ez ugyanis folyamatos javulást mutat a Fidesz-kormány megalakulása óta, tükrözve a felemelkedő piacú országok általános gazdasági helyzetének, megítélésének javulását. Magyarország jól láthatóan kiszakadt ebből a javulási folyamatból. A napi adatok átlagában a magyar CDS felár 2009 szeptembere és 2010 májusa között 8 ponttal alacsonyabb, az ezt követő kilenc hónap átlagában azonban 107 ponttal magasabb volt a CEEMEA-énál. Határozottabb javulást a magyar CDS felárban csak az időszak végén tapasztalunk, amikor az április 6-ikán már 237 pontra is lecsökkent, de ez a javulás is csak alig csökkentette a felemelkedő piaci átlagtól mért távolságunkat.

Egy kicsivel részletesebb áttekintés sem különösebben hízelgő a kormányra, a kormánypártra nézve. A CDS felár ábránk alapján jóvátehetetlennek tűnő „nagy ugrása” 2010 június 4-ikén Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke június 3-ikai nyilatkozatának közvetlen következménye volt. Kósa akkor azzal az állítással állt elő, hogy azonnali államcsőd fenyeget[3]. A piacok megnyugtatása érdekében különféle nemzetközi intézmények tekintélyes vezetői cáfolták Kósa szavait[4], és implicit, de annál világosabb módon cáfolta azokat a miniszterelnök is, akinek június 8-ikán bejelentett 29 pontos gazdasági programjában[5] egyetlen olyan intézkedés sem szerepelt, amely egy azonnali államcsőd fenyegetésének elhárítására alkalmas lett volna.

Ugyanakkor azonban a 29 ponttal megjelent és azóta is velünk van egy másik, a piacokat szakadatlanul nyugtalanító probléma. Nevezetesen, a bejelentett változtatások egy része (pl. a személyi és a társasági jövedelemadó csökkentése) tartósan és jelentős mértékben rontja az állami pénzügyek egyensúlyát; ezzel szemben a mérleg másik serpenyőjébe csak ideiglenes (pl. bankadó, bérstop a közszférában) vagy jelentéktelen költségvetési hatású (pl. a közszférában kifizetett kétmillió forint fölötti végkielégítések 98 százalékos adója) intézkedések kerültek. Erre a problémára rendszeresen emlékeztetnek bennünket azok a nemzetközi intézmények, amelyeknek tagjai vagyunk[6] és a hitelminősítő intézetek leminősítései és további leminősítésekkel fenyegető „negatív kilátásos” értékelései[7].

A CDS felár elmúlt hetekben megfigyelhető, már említett javulásában nyilvánvalóan szerepe van annak, hogy a Széll Kálmán-terv angol nyelven közzétett változata elismeri: a kormány korábbi hivatalos dokumentumai alábecsülték az államháztartás következő években várható hiányát, és intézkedéseket tart szükségesnek a hiány csökkentése érdekében[8]. A konkrét intézkedések kidolgozásának nehézkessége[9] azonban aligha ígér további gyors javulást. Pedig jó lenne, ha legalább akkora távolságra rántanának bennünket a szakadéktól, amekkorára az új kormány megalakulása előtt voltunk.

 

---