MTA KTI Blog

„KARESZ HÜJE
GYÖNGYI HÜJE
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.”

(Weöres Sándor: Kisfiúk témáira 2)

„…most, miután már ismerem a jövőt, soha nem cselekednék ellene, és ebbe beletartozik az is, hogy nem árulom el másoknak, amit tudok.”

(Ted Chiang: Életed története)

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a 2016 karácsonya előtt közzétett Inflációs jelentésében unortodox ajándékkal lepte meg a borúlátásra hajló publikumot. 2,1-ről 2,4%-re emelte a magyar gazdaság 2016 első háromnegyedévi növekedési ütemét, mégpedig úgy, hogy negyedévek szerint rendre 0,5, 0,1 és 0,5 százalékponttal korrigálta felfelé a KSH hivatalos adatait. Bár az MNB törvényi felhatalmazása sokféle tevékenységet fog át – a monetáris politikán és a pénzügyi felügyeleten kívül pénzügyi statisztikák összeállítására is kiterjed –, eddig úgy tudtuk, hogy a GDP-statisztika a KSH kizárólagos hatáskörébe tartozik. Azt hittük, hogy e hatáskör nemcsak az adatok előállítását és közzétételét, hanem a publikált statisztikák felülvizsgálatát is lefedi. Végül, azt is hittük, hogy a jegybanki elemzőknek a GDP-adatokat illetően ugyanaz a dolguk, mint a kutatóintézeti és piaci elemzőknek: az adatok elemzése, ezeken alapuló előrejelzések készítése, nem pedig a hivatalos adatok felülírása. Az említett MNB-kiadványból azonban kiderült, hogy mindezeket rosszul tudtuk és hittük. Legutóbbi Inflációs jelentésében ugyanis a jegybank felhatalmazta magát annak közlésére, hogy karácsony előtt megismerte a jövőt, ezért a 2016-ra vonatkozó 2,8%-os növekedési előrejelzéséhez nincs szüksége a GDP első háromnegyedévi 2,1%-os bővüléséről 2016. december 6-án közölt KSH-adatra.

Baksay és Palotai szerint más felhasználási céloknál „…sokkal célszerűbb, ha az MNB a devizakonverzióból származó nyereségéből tartalékot képez, ami hosszabb távon biztosíthatja azt, hogy a jegybank a jövőben sem szorul majd költségvetési térítésre. A költségvetési térítés szükségességének kockázata különben valós lenne, mert az alacsony globális hozamkörnyezetben a devizatartalékokon elérhető hozam jelentősen lecsökkent, így előretekintve nem lehet garantálni – és ez a monetáris politikának nem is célja –, hogy a jegybank ’magától’ mindig nyereséges legyen. A jegybanktörvény – uniós előírásoknak megfelelő – rendelkezése pedig költségvetési térítést ír elő arra az esetre, ha a jegybank (a korábban képzett eredménytartalékát meghaladó mértékben) veszteséges lenne. Az MNB ezt kívánja megelőzni.” A gondolatmenet összegzése: „…az MNB az előírt szabályokat is betartva akkor jár el a legprudensebben, a költségvetés szempontjából is hosszú távon a legkedvezőbben, ha eredménytartalékot képez, és így elejét tudja venni későbbi potenciális költségvetési kiadásoknak, amivel nemcsak a devizahitelesek, hanem minden adófizető jól jár.”

A szerzők nem vonták le az érveikből logikusan adódó következetést, de helyettük megteszem én: az árfolyamnyereségből alapítványokra és ingatlanokra fordított hatalmas összegek az MNB imprudens költekezését jelentik, amivel csaknem minden adófizető rosszul jár.