KEDVES OLVASÓINK!
A BLOG 2018 FEBRUÁRJÁBAN ELKÖLTÖZÖTT, ÚJABB BEJEGYZÉSEINKET ITT ÉRHETIK EL!
„KARESZ HÜJE GYÖNGYI HÜJE csak én vagyok okos énnekem a segembe is felyem van.”
(Weöres Sándor: Kisfiúk témáira 2)
„…most, miután már ismerem a jövőt, soha nem cselekednék ellene, és ebbe beletartozik az is, hogy nem árulom el másoknak, amit tudok.”
(Ted Chiang: Életed története)
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a 2016 karácsonya előtt közzétett Inflációs jelentésében unortodox ajándékkal lepte meg a borúlátásra hajló publikumot. 2,1-ről 2,4%-re emelte a magyar gazdaság 2016 első háromnegyedévi növekedési ütemét, mégpedig úgy, hogy negyedévek szerint rendre 0,5, 0,1 és 0,5 százalékponttal korrigálta felfelé a KSH hivatalos adatait. Bár az MNB törvényi felhatalmazása sokféle tevékenységet fog át – a monetáris politikán és a pénzügyi felügyeleten kívül pénzügyi statisztikák összeállítására is kiterjed –, eddig úgy tudtuk, hogy a GDP-statisztika a KSH kizárólagos hatáskörébe tartozik. Azt hittük, hogy e hatáskör nemcsak az adatok előállítását és közzétételét, hanem a publikált statisztikák felülvizsgálatát is lefedi. Végül, azt is hittük, hogy a jegybanki elemzőknek a GDP-adatokat illetően ugyanaz a dolguk, mint a kutatóintézeti és piaci elemzőknek: az adatok elemzése, ezeken alapuló előrejelzések készítése, nem pedig a hivatalos adatok felülírása. Az említett MNB-kiadványból azonban kiderült, hogy mindezeket rosszul tudtuk és hittük. Legutóbbi Inflációs jelentésében ugyanis a jegybank felhatalmazta magát annak közlésére, hogy karácsony előtt megismerte a jövőt, ezért a 2016-ra vonatkozó 2,8%-os növekedési előrejelzéséhez nincs szüksége a GDP első háromnegyedévi 2,1%-os bővüléséről 2016. december 6-án közölt KSH-adatra.
Baksay Gergely, az MNB igazgatója és Palotai Dániel, az MNB ügyvezető igazgatója a Népszabadság 2014. 11. 29. számában megjelent, A devizahitelesek és a jegybank című írásban Róna Péternek a devizahitelek forintosítására vonatkozó javaslatával (Népszabadság 2014. 11.19) szemben számos ellenvetést fogalmazott meg. Amellett érveltek, hogy a jegybank akkor jár el helyesen, ha az árfolyamnyereségéből eredménytartalékot képez. Érvelésükből azonban az is következik, hogy nem szabályos, nem ésszerű, nem prudens, ráadásul a költségvetés hosszú távú érdekei szempontjából is kedvezőtlen, ha az MNB az árfolyamnyereségét az unortodox közgazdaságtan oktatását szolgáló alapítványokra, továbbá irodaházak, kastélyok és villák vásárlására fordítja.
Baksay és Palotai szerint más felhasználási céloknál „…sokkal célszerűbb, ha az MNB a devizakonverzióból származó nyereségéből tartalékot képez, ami hosszabb távon biztosíthatja azt, hogy a jegybank a jövőben sem szorul majd költségvetési térítésre. A költségvetési térítés szükségességének kockázata különben valós lenne, mert az alacsony globális hozamkörnyezetben a devizatartalékokon elérhető hozam jelentősen lecsökkent, így előretekintve nem lehet garantálni – és ez a monetáris politikának nem is célja –, hogy a jegybank ’magától’ mindig nyereséges legyen. A jegybanktörvény – uniós előírásoknak megfelelő – rendelkezése pedig költségvetési térítést ír elő arra az esetre, ha a jegybank (a korábban képzett eredménytartalékát meghaladó mértékben) veszteséges lenne. Az MNB ezt kívánja megelőzni.” A gondolatmenet összegzése: „…az MNB az előírt szabályokat is betartva akkor jár el a legprudensebben, a költségvetés szempontjából is hosszú távon a legkedvezőbben, ha eredménytartalékot képez, és így elejét tudja venni későbbi potenciális költségvetési kiadásoknak, amivel nemcsak a devizahitelesek, hanem minden adófizető jól jár.”
A szerzők nem vonták le az érveikből logikusan adódó következetést, de helyettük megteszem én: az árfolyamnyereségből alapítványokra és ingatlanokra fordított hatalmas összegek az MNB imprudens költekezését jelentik, amivel csaknem minden adófizető rosszul jár.